Kovács Zsolt blogja

Egy Igehirdetés margójára (Ezékiel 37:1-14)


    Kedves Olvasó! Arra gondoltam,hogy készítek jegyzeteket a vasárnapi Igehirdetésekről,és arról a néhány gondolatról,ami a prédikáció közben született meg bennem. Kár lenne,ha elveszne a tanítás tartalma....! Ha Isten is jónak Látja,akkor még sorozat is lehet ebből!  *** Egy Igehirdetés margójára.  2009 szeptember 6. Igehirdető:Újvári Ferenc     Ige: Ezékiel 37.1-14  >>A kiszáradt csontok<<    (Itt most Károli Gáspár fordításban olvasható)     " 1  Lõn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letõn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. 2  És átvitt engem azok mellett köröskörûl, és ímé, felette sok vala a völgy Színén, és ímé, igen Megszáradtak vala. 3  És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod! 4  És monda nékem: Prófétálj e tetemek felõl és mondjad nékik: Ti Megszáradt tetemek, Halljátok meg az Úr beszédét! 5  Így Szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én Bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek. 6  És adok Reátok inakat, és hozok Reátok Húst, és bõrrel Beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 7  És én Prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor Prófétálnék, lõn Zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az õ teteméhez. 8  És Látám, és ímé inak Valának rajtok, és Hús nevekedett, és felül bõr Borította be õket; de lélek nem vala még bennök. 9  És monda nékem: Prófétálj a léleknek, Prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felõl jõjj elõ lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! 10  És Prófétálék a mint Parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, és állának Lábaikra, felette igen nagy sereg. 11  És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész Háza. Ímé, ezt Mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; Kivágattunk! 12  Annakokáért Prófétálj, és mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti Sírjaitokat és kihozlak titeket a ti Sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. 13  És Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor Megnyitándom Sírjaitokat és kihozlak titeket Sírjaitokból, én népem! 14  És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és Megtudjátok, hogy én, az Úr, Szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten. "  ***  Bármennyit prédikálhatunk,a halottak nem kelnek  fel. A tömény reménytelenség érződik,szinte "süt" az Igeszakaszból.Isten kérdésére,hogy életre kelhetnek-e azok a csontok,Ezékiel nem mondja az ÚRnak,hogy kizárt dolog,hanem azt:"Te tudod,URam"!      Bár (f)elismeri Ezékiel az emberi tehetetlenséget,de ugyanakkor felismeri Istenben a Mindenható Urat.   Emlékeznünk kell....Isten a lehetetlen helyzetekből is tud  szabadulást,megoldást adni!    Mi az élet? Ha minden (szerv)  együtt van fizikálisan?   A belső szervek,a bőr,a látható  egészség...?   Olyan nagy hangsúlyt kap még a reklámok világában is a szépség,a szép bőr,a kellemes megjelenés....Ezékielnek prófétálni kellett a lélekért,hogy a csontok-amelyeken már  volt hús- élő  emberekké  váljanak:   Ezékiel 37:9-10: "9 És monda nékem: Prófétálj a léleknek, Prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felõl jõjj elõ lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! 10  És Prófétálék a mint Parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, és állának Lábaikra, felette igen nagy sereg." Lélek szállt a testekbe--> életre  keltek--> talpra álltak.  Amik eddig csak száraz csontok voltak,az már "Igen nagy sereg" lett!   Megkapó képe ez- szerintem-a megtérésnek. Akármilyen szép,és erős valaki,újjászületés  nélkül az Isten akaratával szemben éli az életét,és tart az örök pusztulás felé.( száraz csontok). De ha valaki felismeri önmagáról,hogy megváltásra szoruló bűnös,és felismeri Krisztusban a Megváltót,ugyanúgy új,valódi -örök életre újul meg az élete,amely túllép a fizikai halálon.   Nem tudom kikerülni a következő  gondolatot,ami megszületett bennem az Igehirdetést hallgatva....Minek nézi,hogy látja a környezetünk a keresztény embereket,a keresztény egyházakat?   Az egész kereszténység csupán népi tradíciók,a zsidó-római  kultúra keveréke,letűnt idők éppen hogy még vegetáló szub-kultúrája...? Milyennek látnak bennünket....? Múltba forduló,a tegnap törvényi szerint élő,csak a Mennyországgal törődő emberek a keresztények?  Száraz csontokat látnak- képletesen az embertársaink? Vagy látnak hiteles,Isten ereje által megújult -a szó tiszta értelmében vett- szent embereket,akik békességet sugároznak maguk  körül? Isten adja,hogy minél több ember tapasztalja meg Jézus Krisztus erejét,szeretetét-és váljon az élete-életünk  száraz csontokból élő,és kívánatos élet-pályafutássá!