Az Igazság újraéledéseEgyáltalán nem. A Tanú honlapk rejtett és spontán fejlődése teljesen az egyéneknek a régifajta igazság iránti aggodalmának eredménye volt. Az ellenzékiek idejüket és energiájukat arra használták, hogy ahogy gyakran mondták: "elmondják az igazságot az Igazsáról". Az illojális honlapokon feltűnő lojalisták szintén ezt gondolták. Elégséges motivációjuk volt az igazság keresésére kockáztatva a rossz lelkiismeretet és a saját vallási szervezetük általi büntetést hogy párbeszédbe kezdtek a szembenállókkal. Az emberek mindkét oldalon egy egyszerű, de gyakorlatias elmélet követelése szerint próbáltak élni, mely a legréégebbi elmélet a világon: ez az igazsággal való összefüggés elmélete.Szinte mindenki, aki belekeveredett az Őrtorony háborúba egyetértett az egyszerű elméletel, hogy az igazság a megismerhető tényekkel függ össze, és a hamsság nem. Tegyünk félre egy pillanatra minden részrehajlást és iróniát, vitát és paranoiát az Őrtorony melletti és az Őrtorony ellenes erők közt. A kérdés mely emberek százait vezette az elektronikus harc arénájába nem össze nem függő perspektívák és relativisztikus alapelveké volt. Ez sokkal őszintébb volt: összhangban vannak-e az Őrtorony Társulat elméleti a világról és önmagáról a tényekkel?"Rick", az egyik névtelen személy, aki felelős volt a H2O fórumért, elismerte, hogy a dolgok általában nem "feketék és fehérek", mégis, ahogy javasolta, "az igazság felfedi magát azoknak, akik soha nem hagyják abba a keresését". Látszólag mindenki egyetértett ezzel. Ha valaki meggyőzné az Internetes vitatkozókat, hogy az igazság keresése csak szórakoztató nyelvi játék vagy az eltérő vélemények keresése, egyikük sem maradna a fórumon. Ami együtt tartotta ezt a virtuális közösséget, az a meggyőződé volt, hogy az eszmék felfogható kapcsolatban vannak a tényekkel.Ez a meggyőződés könnyen átléphet mindenféle osztály, nem, rassz, nemzeti kultúrális határt és vallási meggyőződést. A nagy Internetes vita kiemelkedői voltak afroamerikaiak, norvégok, venezuelaiak, finek, ausztrálok, harcos ateisták, újjászületett keresztények, menő üzletemberek, szegény egyedülálló anyák, orvosok, házmesterek és szelíd amerikaiak. Ők mindannyian az univerzális Internetes közösség voltak, annál is inkább mert senki nem említette a multikulturalitást, vagy válaszolt a Disney Társaság stilusában: "ez egykis világ, végülis". Ismét: ha a szabad társadalom igazolását keresed, ahogy azt az amerikaiak tradicionálisan értelmezik, ez egy jó hely kezdésnek. De fontos megismételni, hogy a net nem csak arról szól, hogy mondjunk dolgokat, hanem arról is, hogy tegyünk valamit. Az Őrtorony összeütközés minden oldla elfogadni látszik azt a tényt, hogy a virtuális közösség komoly befolyással van a valós közösségre. Drámai bizonyíték vált nyilvánvalóvá erre 1998-ban, a bulgáriai vér-csatával.Az Őrtorony Társulat 1994 óta viaskodott Bulgária kormányzatával. A téma a vérátömlesztés és a katonai szolgálat volt. A kormányzat úgy vélte, hogy a Tanúk vér-ellenessége veszélyezteti a közegészségügyet. A Tanúk úgy vélték, hogy a kormányzat vonakodása, hogy felmentse őket a katonai szolgálat alól, a szabadság egyik szabálytalansága volt. Az egyik dolog vezetett a másikhoz, és az Őrtorony Társulat Az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé állíttatta Bulgáriát. A tárgyalások folytatódtak és 1998 március elején a jogi vita békés véget ért. Bulgária beleegezett, hogy megadja a Tanúknak a lelkiismereti szolgálatmegtagadás jogát, és az Őrtorony Társulat beleegyezett, hogy elvet "mindenféle ellenőrzést vagy büntetést" a Tanúkkal kapcsolatban, akik elfogadják a vérátömlesztést. Bárki, aki elolvassa az egyezményt, megállapítja, hogy a vér-tilalmat feloldották, legalábbis a bolgárok számára.A múltban egyetlen ilyen rendkívüli változás sem keltett ekkora hullámokat a Társulat nemzetközi szervezetében, mivel azokat soha nem közölték a nyilvánossággal. Az 1960-as és 1970-es években a Tanúknak Mexikóban megengedet volt, hogy kivonják magukat a katonai szolgálat alól, megvéve egy kis kártyát mely azt igazolta, hogy "szolgáltak", miközben Malawiban a Tanúk, akik semmit nem tudtak a mexikói eseményekről, borzalmas üldözést szenvedtek el, mert visszautasították egy kis kártya megvásárlását, mely azt igazolta, hogy ők az uralkodó politikai párt "tagjai".Az Internet megtörte a Tanúk elszigetelését az igazságtól. 1998. április 20-án az eltitkolt bulgáriaia egyezményt felfedezték az Európai Bizottság eldugott honlapján és egy hozzászóló által postázva lett a H2O-ra. Úgy tűnik, ez volt az első hír, amit az Őrtorony világ (és beleértbe szinte minden Őrtorony főhivatal) kapott erről. A hír reményt és gyanakvást keltett egyszerre. Egy hitehagyott trükk, vagy az Őrtorony reformjának jele? Az elektronikus kutatás igazolta, hogy a hír hiteles: a Társulat kompromisszumot kötött a vérkérdésben. A Tanú társadalomban ez az egyik legelképzelhetetlenebb eseménynek számított. "Negyven éve kitartó tanúként" írja az egyik H2O üzenet "soha nem gondoltam, hogy ezt fogom megélni".Az emberek mindkét oldalon egy egyszerű, de gyakorlatias elmélet követelése szerint próbáltak élni, mely a legrégebbi elmélet a világon: ez az igazsággal való összefüggés elmélete.De mit jelent ez? A Társulat vonakodva alkalmazkodott az új, jóval nyitottabb világhoz? Felismertek valami új igazságot a vérrel kapcsolatban? El fogják ismerni, hogy az igazságról vallott régi elméletük hamis? Elismerve ezt, most már mindenki akinek van számítógépe láthatja, mi történt? Európából és Amerikából származó információk azt sugallják, hogy a Társulat ideges volt és felkészületlen a gyors és ellenőrizetlen nyilvánosságrahozatal kihívására. De az Internetet figyelve még egy lassú, nehézkes hatalom sem habozhat sokáig.Amikor a Társulat lépett, válasza nem az igazság kimondása, hanem a zavar elfojtása volt a neten. 1998. április 27-én egy baráti honlapon, a noblood.com -on megjelentettek egy sajtónyilatkozatot. Ez a népbutítás egy mesterműve volt. Semmit nem szólt a Társulat morális megalkivásáról, csupán a "vallási szabadság" győzelmét ünnepelte.Kétségbeesett hazardírozást volt ez. A Társulat elhatározta, hogy beszáll az Internet megkövetelte nyilvános párbeszédbe, de csak saját játékát a szavakkal folytatta. Ez a stratégia arcátlanul posztmodern volt. Ez azt jelentette, hogy felszabadítja a Társulatot minden a szavak és a valóság közötti kötelék alól, minden várakozás alól, hogy meg kéne felelni az igazság elméletének. Természetesen az ilyenféle szabadságot csakúgy lehet elérni, ha az igazságot azonosítom egy intézményesített hatalommal. Ez egy ironikus válasz a posztmodern elméletekre a hatalommal és igazsággal kapcsolatban, de nem a Társulattal, mely mindig mindkettővel azonosította magát.Megértve ezt az alapelvet, a lojális honlapok operátorai gyorsan kiseperték azokat, akik bármiféle kérdést vetettek fel a Társulat bejelentésével kapcsolatban. Az ellenséges honlapokra küldött lojalista üzenetek egészen odáig elmentek, hogy azt állítsák, a vértől való tartózkodás soha nem volt elsődleges kérdés, hogy mindig az egyén lelkiismeretére volt bízva, hogy döntsenek - még ha rossz döntésüknek elismerten meg is volt a kellemetlen intézményes következménye. Ez volt a Társulat új irányvonala: a vérátömlesztés teljesen rád tartozik - de ne tedd, ha tudod, mi a jó számodra.A közvetlen hatás lelkesítő volt az Őrtorony ellenfelei számára. Az ellenzékiek, különösen a H2O népe, végitéletről és csodás változásról beszéltek:"Ez a WTS [Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat] végének a kezdete. Ki van zárva, hogy kimásszanak ebből.""Kompromittálták Jehovába vetett hitüket és elbuktak a próbán.""Akkora [törölt trágárság] vagyok, hogy annyi éven át SZIVATHATTAK. Köszönöm az Internetnek, hogy felébredtem a HÜLYESÉGEMBŐL!"1999. őszére a Társulat felismerte, hogy komoly bajban van. Elkezdte lányabbá tenni megjelenését, de keményíteni hatalmát. Megadta magát Internetes ellenségei egyik leghangosabb követelésének: négy viszonylag fiatal férfit neveztek ki a Vezető Testületbe, köztük most először egy afroamerkait. Ugyanekkor nyers csapást mértek az Internetes értelmiségre. Egy szokatlanul hosszú és nyomatékos cikk jelent meg a Mi Királyság-Szolgálatunkban, az Őrtorony belső kiadványában, mely leleplezte az Internetet, határozottan ellenezve, hogy még egy olyan látszólag ártalmatlan elektronikus jelenséget is, mint a tanulságos történetek elektronikus megosztása vagy a chat. A Királyság-szolgálatunk külön célpontjai voltak a lojalista honlapok, melyek egyre körmönfontabb érvekkel védték a Társulat tanításait. Ragaszkodtak a Társulat kizárólagos jogához, hogy kereskedjen saját tanításaival, használja saját könyveit és honlapját.A honlapok világszerte törölve lettek - de csak átmenetileg. Hiszen az Őrtorony Társulat nem mondhatja azt magánszemélyeknek, hogy húzzák ki a gépeiket. A végső hatás az volt, hogy a lojalisták, akik tevékenyek maradtak vagy visszatértek a netre, kitartóan gúnyolták az Internet ellenzőit, akik csodálkolztak, hogyan képesek védelmezni a Társulat tekintélyét, miután a Társulat határozottan kijelentettel, hogy ezt ők nem tehetik, mert ők magukra vállalják ezt a feladatok.Miközben a vér-csata folytatódott az Interneten, másik probléma merült fel, egy kevésbé fontos, de kellemetlenségével tovább csavarta az igazság problémáját: Y2K. A Társulat soha nem kapcsolta össze egyetlen millenniumi próféciáját sem a következő évezred eljövetelével. Mindazonáltal hosszú idő telt el 1914 óta, amely év állítólag a jelenlegi világ végének a jele volt. Az apokaliptikus remények állandósultak a helyi gyülekezetekben, és a 2000. évhez kapcsolódtak, az Internet által voltak bátorítva és terjesztve, és meghiúsultak, ahogy minden korábbi reménnyel is történt.A Tanúk leragadtak az elektronika előtti világ ajtóról-ajtóra végzett eladási rutinjában, mindenféle elektronikus 'kinyúlás' nélkül, kivéve a watchtower.org -ot, amit soha senki nem fog megtalálni, hacsak nem keresi szándékosan.Az ezredforduló nagyon komoran virradt fel az Őrtorony Társulat felett. 1999. óta ideje nagy részét (kiadványaik egyes cikkei szerint teljes idejét) azzal töltötte, hogy türelemre és kitartásra intse a Tanúkat a hosszú úton. A figyelmeztetések a valósággal kapcsolatos engedmények voltak, az új valósággal, melyet az Internet segített megteremteni. Az iparosodott világ sok országában, miként a harmadik világ sok országában is, a tagság komoly válságban volt. Az áttérítésre tett hatalmas erőfeszítések ellenére Jehova Tanúi száma a 17 leginkább internetesedett országban, beleértbe az Egyesült Államokat is, csökkent 1999-ben. Az egész világon a növekedés jóval az optimális alatti 2% volt. Ez folytatódott 2000-ben is, nulla növekedéssel vagy csökkenéssel 74 országban vagy területen a 235-ből a statisztikát leadók közül, csökkent az elhelyezett irodalom és 11%-kal csökkent a keresztelkedés. A növekedés az USA-ban alig fél százalék volt.2002 enyhe fordulatot jelez: Jehova Tanúi száma világszerte 2,84%-kal nőtt. A Tanúk megfigyelői a változást mely egyértelmű volt bizonyos nyugati országokban (pl. Egysült Államok, ahol 3% volt a növekedés) a 2001. szeptember 11-i terrorista támadásnak tulajdonították. A keresztelkedések száma azonban mégis közel 14 éves mélypontot ért el, miközben a prédikálással töltött idő változatlan maradt. 1998-ban közel 3.300 óra tanúskodás kellett egy áttérőhöz. Ez rengeteg óra volt. De 2002-ben több mint 4.500 óra kellett (több, mint a kb. 3.500 1999-ben és a kb. 4.000 2000-ben). Ez azt jelenti. hogy az átlag Tanú, aki kb. 200 órát prédikál évente, több mint húsz évig fog tevékenykedni mire bármi kézzelfogható eredményt felmutat.A probléma még nagyobbnak látszik, ha figyelembe veszed, hogy sok keresztelkedő azok közül a családtagok közül került ki, akiket jóval könnyebb megtéríteni, mint egy véletlenül megszólított "házigazdát". Az Őrtorony kiadványai nemzedékeken át kritizálták a "kereszténységet" lustáságáért és önteltségéért, de most úgy tűnik, a Tanúk buzgósága jóval kevésbé hatékony, mint sok evangéliumi és főfonal beli keresztényé. Nem csoda: a Tanúk leragadtak az elektronika előtti világ ajtóról-ajtóra végzett eladási rutinjában, mindenféle elektronikus 'kinyúlás' nélkül, kivéve a watchtower.org -ot, amit soha senki nem fog megtalálni, hacsak nem keresi szándékosan.Merre tovább?Nagyjából az utóbbi évben az Őrtorony Társulat további fenyegetésekkel találta szemben magát, és próbált megválaszolni, sokszor elég gyengén. Az egyik legnagobb fenyegetés egy fertőzés volt a Tanúk ősi ellenségétől, a Római Katolikus Egyháztól. Russell, mint korának legtöbb protestánsa, heves anti-katolikus volt és Rutherford azt bizonygatta, hogy a Katolikus Egyház a Tengelyhatalmak valódi irányítója. Az 1960-as évek végén a Társulat Kennedy elnöki kampányától inspirálva kiadta az Ébredjetek! c. folyóiratának speciális számát támadva "A Katolikus Egyház[at] a huszadik században". A Társulat szinte mindig örvendezett az Egyház megszégyenülésein. Mégis, az Egyház szex-botrányai megmutatták, milyen könnyű botrányt kelteni bármely vallási csoporban, kihasználva az Internet lehetőség az elégedetlenek erőinek megszervezésére. Az Őrtrony szakadárai megtanulták a leckét, szerveztek és jelentős média leleplezésbe kezdtek saját Jehova Tanúi közt történt szexuális zaklatási és leleplezési eseteikből.Félve bármiféle jogi összeütközéstől, a Társulat különböző módszerekkel próbálta decentralizálni önmagát, védelmezően elszigetelve a vallási funkciókat bizonyos céges testületektől és üzleti funkcióktól. Amikor az előző Őrtorony-elnök, Milton Henschel meghalt 2003. márciusában, a Társulat híradása csak annyit mondott, hogy "különböző adminisztratív feladatokat látott el". Ez nagyon messze volt Rutherford napjainak vezető-imádatától vagy Knorr napjainak cég-imádatától. Ez olyan volt, mint ha az elnökség soha nem is létezett volna, vagy mintha Henschel csak valami elektromos készülék cserélhető egysége lett volna. Mégegyszer: a Társulat mindig átvette a környezet jellemző vonásait. Megadta magát, legalábbis stílusban, az Internet korának - nem, biztos lehetsz, nem az internet vad, demotic individualizmusának, de egy másik jellemvonásának, a távoliságna és a névtelenségnek. A digitális világ most már a digitalizált Társulat által belkott, a Vezető Testület árnyszerű webmesterével. Megpróbálva kikerülni a cáfolatokat, a Tanú irodalom szürkévé és kelemessé vált, mintha tartalmát számítógép állította volna elő valami távoli forrásból.Az Internet megtörtea Tanúk elszigeteltségétaz igazságtól.Mindeközben a Társulat ellenfelei folytatták intézményeik kiépítését. A H2O megmarad, és csatlakoztak hozzá más jólfelépített fórum-oldalam, mint a Jehova Tanúi Vitafórum (jehovahs-witness.com). Az harc az Internet és a Társulat közt határozottan egyenlőtlen. A Társulat feladata előszöris, hogy meggyőzze az embereket, hogy ő birtokolja a valóság mindenre kiterjedő és teljesen ellentmondásmentes magyarázatát; majd megszervezi ezeket az emereket egy erővé, mely támogathatja a dolgok hatalmas bőségét: nyomdaüzemek, gyülekezeti termek, helyi gyülekezetek, jelzálog, befektetések, jogi irodák. Az Internetes szakadárok feladata egyszerűen az, hogy megmutassa, a Társulat eszméi nem igazak, és hogy megszervezzen ilyen olcsó virtuális intézményeket melyek hasznosak ennek az üzenetnek a terjesztésében. A szakadároknak határozott gazdasági előnyük van.Lehet-e a Társulatnak vagy bármi hasonlónak jövője az Internet világában?Talán. Van pár lehetőségük hogy legyen. A legnyilvánvalóbb, hogy azt tegyék, amit Raymond Franz próbált tenni negyed századdal ezelőtt: elismerni, hogy tévedtek. De ez természetesen a legkevésbé valószínű választás. Csak egy modern amerikai intézmény ismerte el valaha, hogy tévedett - a Worldwide Church of God [Isten Világméretű Egyháza], egy adventista egyház, mely a Tanúk által befolyásolva egyszer úgy utalt tagjaira, mint akik "az Igazságban" vannak és mindenki más azon kívül. Az 1990-es évek során a WCG vezetősége áttekintette megkülönböztető tanításaikat és bejelentették, hogy azok nem egyeznek a Bibliával. Az ár amit fizettek, tagságuk 50-60%-nak elvesztése volt. Ez egy olyan példa, melyet az Őrtorony Társulat nagyon vonakodva követne.Sokkal valószínűbb, hogy a másik két lehetőség egyikét választják, nagyjából azt a kettőt, mellyel szembesül minden más az igazság által felszólított intézmény a modern világban.Az első lehetősége a Társulatnak, hogy megpróbálja elszigetelni az igazságról alkotott saját verzióját az Internet ellenőrízhető igazságú igazságától. Ha ezt teszi, az Őrtorony mozgalom egy élő kövületté válik, egy olyan emberekből álló közösséggé, akik mint az Amishok elfogadják, hogy megmaradnak a net előtti világban.A másik lehetőség a Társulat számára, hogy adoptálja az igazságról alkotott verzióját bitről bitre az Internet adatgyűjtő lehetőségére és a szabad társadalomra, melyet az Internet szemléltet.Ez a második lehetőség szinte biztosan az, amit választani fognak. Mint a többi földi hatalom, a Társulat is élni akar, szinte bármi áron. Megpróbál élni, még ha az ár a hibáival való kiegyezés is. Az igazi kérdés az, vajon az Internet sebesssége ad-e időt nyugodt átmenetre. Láthattuk Kelet-Európában, milyen gyorsan követte a glasznoszty-ot a feledés. A kulcstényező a vezetőség erkölcse, a képességük hogy hasonló igazsággal éljenek, mint amivel a normális emberek élnek, miközben egyidejűleg úgy tesznek, mintha még mindig birtokolnák a magasabb igazságukat.Raymond Franz mesélte nekem a következő történeket nagybácsija, Frederick Franz, az Őrtorony Társulat negyedik elnökének életéből. Idős korában Frederik Franz elment egy szemorvoshoz, aki megállapította, hogy a látásvizsgáló tábla felső sorát sem tudja elolvasni. Az orvos kijelentette, hogy szinte teljesen vak, a javulás lehetősége nélkül. "Nos," mondta Franz a térdére csapva, "amíg itt vagyok, úgy is mondhatnám, a szemüveg receptem érvényes lesz!"Ez a korszellem. Vajon a Társulatnak eléggé elege van belőle akkoriban, amikor a korszellem annyiféle utat kínál az igazság kihívása előli kitérésre? Meg fogjuk tudni, mert az Internet megmondja majd nekünk.Forrás: Liberty Foundation Sept./Oct. 2003 Volume 17, Numbers 9, 10 [Fordította: Barna Zoltán, 2005. március] © 2005, Liberty Foundation
Virtuális kísérlet - Az Igazság az "igazság" ellen (3.)
Az Igazság újraéledéseEgyáltalán nem. A Tanú honlapk rejtett és spontán fejlődése teljesen az egyéneknek a régifajta igazság iránti aggodalmának eredménye volt. Az ellenzékiek idejüket és energiájukat arra használták, hogy ahogy gyakran mondták: "elmondják az igazságot az Igazsáról". Az illojális honlapokon feltűnő lojalisták szintén ezt gondolták. Elégséges motivációjuk volt az igazság keresésére kockáztatva a rossz lelkiismeretet és a saját vallási szervezetük általi büntetést hogy párbeszédbe kezdtek a szembenállókkal. Az emberek mindkét oldalon egy egyszerű, de gyakorlatias elmélet követelése szerint próbáltak élni, mely a legréégebbi elmélet a világon: ez az igazsággal való összefüggés elmélete.Szinte mindenki, aki belekeveredett az Őrtorony háborúba egyetértett az egyszerű elméletel, hogy az igazság a megismerhető tényekkel függ össze, és a hamsság nem. Tegyünk félre egy pillanatra minden részrehajlást és iróniát, vitát és paranoiát az Őrtorony melletti és az Őrtorony ellenes erők közt. A kérdés mely emberek százait vezette az elektronikus harc arénájába nem össze nem függő perspektívák és relativisztikus alapelveké volt. Ez sokkal őszintébb volt: összhangban vannak-e az Őrtorony Társulat elméleti a világról és önmagáról a tényekkel?"Rick", az egyik névtelen személy, aki felelős volt a H2O fórumért, elismerte, hogy a dolgok általában nem "feketék és fehérek", mégis, ahogy javasolta, "az igazság felfedi magát azoknak, akik soha nem hagyják abba a keresését". Látszólag mindenki egyetértett ezzel. Ha valaki meggyőzné az Internetes vitatkozókat, hogy az igazság keresése csak szórakoztató nyelvi játék vagy az eltérő vélemények keresése, egyikük sem maradna a fórumon. Ami együtt tartotta ezt a virtuális közösséget, az a meggyőződé volt, hogy az eszmék felfogható kapcsolatban vannak a tényekkel.Ez a meggyőződés könnyen átléphet mindenféle osztály, nem, rassz, nemzeti kultúrális határt és vallási meggyőződést. A nagy Internetes vita kiemelkedői voltak afroamerikaiak, norvégok, venezuelaiak, finek, ausztrálok, harcos ateisták, újjászületett keresztények, menő üzletemberek, szegény egyedülálló anyák, orvosok, házmesterek és szelíd amerikaiak. Ők mindannyian az univerzális Internetes közösség voltak, annál is inkább mert senki nem említette a multikulturalitást, vagy válaszolt a Disney Társaság stilusában: "ez egykis világ, végülis". Ismét: ha a szabad társadalom igazolását keresed, ahogy azt az amerikaiak tradicionálisan értelmezik, ez egy jó hely kezdésnek. De fontos megismételni, hogy a net nem csak arról szól, hogy mondjunk dolgokat, hanem arról is, hogy tegyünk valamit. Az Őrtorony összeütközés minden oldla elfogadni látszik azt a tényt, hogy a virtuális közösség komoly befolyással van a valós közösségre. Drámai bizonyíték vált nyilvánvalóvá erre 1998-ban, a bulgáriai vér-csatával.Az Őrtorony Társulat 1994 óta viaskodott Bulgária kormányzatával. A téma a vérátömlesztés és a katonai szolgálat volt. A kormányzat úgy vélte, hogy a Tanúk vér-ellenessége veszélyezteti a közegészségügyet. A Tanúk úgy vélték, hogy a kormányzat vonakodása, hogy felmentse őket a katonai szolgálat alól, a szabadság egyik szabálytalansága volt. Az egyik dolog vezetett a másikhoz, és az Őrtorony Társulat Az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé állíttatta Bulgáriát. A tárgyalások folytatódtak és 1998 március elején a jogi vita békés véget ért. Bulgária beleegezett, hogy megadja a Tanúknak a lelkiismereti szolgálatmegtagadás jogát, és az Őrtorony Társulat beleegyezett, hogy elvet "mindenféle ellenőrzést vagy büntetést" a Tanúkkal kapcsolatban, akik elfogadják a vérátömlesztést. Bárki, aki elolvassa az egyezményt, megállapítja, hogy a vér-tilalmat feloldották, legalábbis a bolgárok számára.A múltban egyetlen ilyen rendkívüli változás sem keltett ekkora hullámokat a Társulat nemzetközi szervezetében, mivel azokat soha nem közölték a nyilvánossággal. Az 1960-as és 1970-es években a Tanúknak Mexikóban megengedet volt, hogy kivonják magukat a katonai szolgálat alól, megvéve egy kis kártyát mely azt igazolta, hogy "szolgáltak", miközben Malawiban a Tanúk, akik semmit nem tudtak a mexikói eseményekről, borzalmas üldözést szenvedtek el, mert visszautasították egy kis kártya megvásárlását, mely azt igazolta, hogy ők az uralkodó politikai párt "tagjai".Az Internet megtörte a Tanúk elszigetelését az igazságtól. 1998. április 20-án az eltitkolt bulgáriaia egyezményt felfedezték az Európai Bizottság eldugott honlapján és egy hozzászóló által postázva lett a H2O-ra. Úgy tűnik, ez volt az első hír, amit az Őrtorony világ (és beleértbe szinte minden Őrtorony főhivatal) kapott erről. A hír reményt és gyanakvást keltett egyszerre. Egy hitehagyott trükk, vagy az Őrtorony reformjának jele? Az elektronikus kutatás igazolta, hogy a hír hiteles: a Társulat kompromisszumot kötött a vérkérdésben. A Tanú társadalomban ez az egyik legelképzelhetetlenebb eseménynek számított. "Negyven éve kitartó tanúként" írja az egyik H2O üzenet "soha nem gondoltam, hogy ezt fogom megélni".Az emberek mindkét oldalon egy egyszerű, de gyakorlatias elmélet követelése szerint próbáltak élni, mely a legrégebbi elmélet a világon: ez az igazsággal való összefüggés elmélete.De mit jelent ez? A Társulat vonakodva alkalmazkodott az új, jóval nyitottabb világhoz? Felismertek valami új igazságot a vérrel kapcsolatban? El fogják ismerni, hogy az igazságról vallott régi elméletük hamis? Elismerve ezt, most már mindenki akinek van számítógépe láthatja, mi történt? Európából és Amerikából származó információk azt sugallják, hogy a Társulat ideges volt és felkészületlen a gyors és ellenőrizetlen nyilvánosságrahozatal kihívására. De az Internetet figyelve még egy lassú, nehézkes hatalom sem habozhat sokáig.Amikor a Társulat lépett, válasza nem az igazság kimondása, hanem a zavar elfojtása volt a neten. 1998. április 27-én egy baráti honlapon, a noblood.com -on megjelentettek egy sajtónyilatkozatot. Ez a népbutítás egy mesterműve volt. Semmit nem szólt a Társulat morális megalkivásáról, csupán a "vallási szabadság" győzelmét ünnepelte.Kétségbeesett hazardírozást volt ez. A Társulat elhatározta, hogy beszáll az Internet megkövetelte nyilvános párbeszédbe, de csak saját játékát a szavakkal folytatta. Ez a stratégia arcátlanul posztmodern volt. Ez azt jelentette, hogy felszabadítja a Társulatot minden a szavak és a valóság közötti kötelék alól, minden várakozás alól, hogy meg kéne felelni az igazság elméletének. Természetesen az ilyenféle szabadságot csakúgy lehet elérni, ha az igazságot azonosítom egy intézményesített hatalommal. Ez egy ironikus válasz a posztmodern elméletekre a hatalommal és igazsággal kapcsolatban, de nem a Társulattal, mely mindig mindkettővel azonosította magát.Megértve ezt az alapelvet, a lojális honlapok operátorai gyorsan kiseperték azokat, akik bármiféle kérdést vetettek fel a Társulat bejelentésével kapcsolatban. Az ellenséges honlapokra küldött lojalista üzenetek egészen odáig elmentek, hogy azt állítsák, a vértől való tartózkodás soha nem volt elsődleges kérdés, hogy mindig az egyén lelkiismeretére volt bízva, hogy döntsenek - még ha rossz döntésüknek elismerten meg is volt a kellemetlen intézményes következménye. Ez volt a Társulat új irányvonala: a vérátömlesztés teljesen rád tartozik - de ne tedd, ha tudod, mi a jó számodra.A közvetlen hatás lelkesítő volt az Őrtorony ellenfelei számára. Az ellenzékiek, különösen a H2O népe, végitéletről és csodás változásról beszéltek:"Ez a WTS [Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat] végének a kezdete. Ki van zárva, hogy kimásszanak ebből.""Kompromittálták Jehovába vetett hitüket és elbuktak a próbán.""Akkora [törölt trágárság] vagyok, hogy annyi éven át SZIVATHATTAK. Köszönöm az Internetnek, hogy felébredtem a HÜLYESÉGEMBŐL!"1999. őszére a Társulat felismerte, hogy komoly bajban van. Elkezdte lányabbá tenni megjelenését, de keményíteni hatalmát. Megadta magát Internetes ellenségei egyik leghangosabb követelésének: négy viszonylag fiatal férfit neveztek ki a Vezető Testületbe, köztük most először egy afroamerkait. Ugyanekkor nyers csapást mértek az Internetes értelmiségre. Egy szokatlanul hosszú és nyomatékos cikk jelent meg a Mi Királyság-Szolgálatunkban, az Őrtorony belső kiadványában, mely leleplezte az Internetet, határozottan ellenezve, hogy még egy olyan látszólag ártalmatlan elektronikus jelenséget is, mint a tanulságos történetek elektronikus megosztása vagy a chat. A Királyság-szolgálatunk külön célpontjai voltak a lojalista honlapok, melyek egyre körmönfontabb érvekkel védték a Társulat tanításait. Ragaszkodtak a Társulat kizárólagos jogához, hogy kereskedjen saját tanításaival, használja saját könyveit és honlapját.A honlapok világszerte törölve lettek - de csak átmenetileg. Hiszen az Őrtorony Társulat nem mondhatja azt magánszemélyeknek, hogy húzzák ki a gépeiket. A végső hatás az volt, hogy a lojalisták, akik tevékenyek maradtak vagy visszatértek a netre, kitartóan gúnyolták az Internet ellenzőit, akik csodálkolztak, hogyan képesek védelmezni a Társulat tekintélyét, miután a Társulat határozottan kijelentettel, hogy ezt ők nem tehetik, mert ők magukra vállalják ezt a feladatok.Miközben a vér-csata folytatódott az Interneten, másik probléma merült fel, egy kevésbé fontos, de kellemetlenségével tovább csavarta az igazság problémáját: Y2K. A Társulat soha nem kapcsolta össze egyetlen millenniumi próféciáját sem a következő évezred eljövetelével. Mindazonáltal hosszú idő telt el 1914 óta, amely év állítólag a jelenlegi világ végének a jele volt. Az apokaliptikus remények állandósultak a helyi gyülekezetekben, és a 2000. évhez kapcsolódtak, az Internet által voltak bátorítva és terjesztve, és meghiúsultak, ahogy minden korábbi reménnyel is történt.A Tanúk leragadtak az elektronika előtti világ ajtóról-ajtóra végzett eladási rutinjában, mindenféle elektronikus 'kinyúlás' nélkül, kivéve a watchtower.org -ot, amit soha senki nem fog megtalálni, hacsak nem keresi szándékosan.Az ezredforduló nagyon komoran virradt fel az Őrtorony Társulat felett. 1999. óta ideje nagy részét (kiadványaik egyes cikkei szerint teljes idejét) azzal töltötte, hogy türelemre és kitartásra intse a Tanúkat a hosszú úton. A figyelmeztetések a valósággal kapcsolatos engedmények voltak, az új valósággal, melyet az Internet segített megteremteni. Az iparosodott világ sok országában, miként a harmadik világ sok országában is, a tagság komoly válságban volt. Az áttérítésre tett hatalmas erőfeszítések ellenére Jehova Tanúi száma a 17 leginkább internetesedett országban, beleértbe az Egyesült Államokat is, csökkent 1999-ben. Az egész világon a növekedés jóval az optimális alatti 2% volt. Ez folytatódott 2000-ben is, nulla növekedéssel vagy csökkenéssel 74 országban vagy területen a 235-ből a statisztikát leadók közül, csökkent az elhelyezett irodalom és 11%-kal csökkent a keresztelkedés. A növekedés az USA-ban alig fél százalék volt.2002 enyhe fordulatot jelez: Jehova Tanúi száma világszerte 2,84%-kal nőtt. A Tanúk megfigyelői a változást mely egyértelmű volt bizonyos nyugati országokban (pl. Egysült Államok, ahol 3% volt a növekedés) a 2001. szeptember 11-i terrorista támadásnak tulajdonították. A keresztelkedések száma azonban mégis közel 14 éves mélypontot ért el, miközben a prédikálással töltött idő változatlan maradt. 1998-ban közel 3.300 óra tanúskodás kellett egy áttérőhöz. Ez rengeteg óra volt. De 2002-ben több mint 4.500 óra kellett (több, mint a kb. 3.500 1999-ben és a kb. 4.000 2000-ben). Ez azt jelenti. hogy az átlag Tanú, aki kb. 200 órát prédikál évente, több mint húsz évig fog tevékenykedni mire bármi kézzelfogható eredményt felmutat.A probléma még nagyobbnak látszik, ha figyelembe veszed, hogy sok keresztelkedő azok közül a családtagok közül került ki, akiket jóval könnyebb megtéríteni, mint egy véletlenül megszólított "házigazdát". Az Őrtorony kiadványai nemzedékeken át kritizálták a "kereszténységet" lustáságáért és önteltségéért, de most úgy tűnik, a Tanúk buzgósága jóval kevésbé hatékony, mint sok evangéliumi és főfonal beli keresztényé. Nem csoda: a Tanúk leragadtak az elektronika előtti világ ajtóról-ajtóra végzett eladási rutinjában, mindenféle elektronikus 'kinyúlás' nélkül, kivéve a watchtower.org -ot, amit soha senki nem fog megtalálni, hacsak nem keresi szándékosan.Merre tovább?Nagyjából az utóbbi évben az Őrtorony Társulat további fenyegetésekkel találta szemben magát, és próbált megválaszolni, sokszor elég gyengén. Az egyik legnagobb fenyegetés egy fertőzés volt a Tanúk ősi ellenségétől, a Római Katolikus Egyháztól. Russell, mint korának legtöbb protestánsa, heves anti-katolikus volt és Rutherford azt bizonygatta, hogy a Katolikus Egyház a Tengelyhatalmak valódi irányítója. Az 1960-as évek végén a Társulat Kennedy elnöki kampányától inspirálva kiadta az Ébredjetek! c. folyóiratának speciális számát támadva "A Katolikus Egyház[at] a huszadik században". A Társulat szinte mindig örvendezett az Egyház megszégyenülésein. Mégis, az Egyház szex-botrányai megmutatták, milyen könnyű botrányt kelteni bármely vallási csoporban, kihasználva az Internet lehetőség az elégedetlenek erőinek megszervezésére. Az Őrtrony szakadárai megtanulták a leckét, szerveztek és jelentős média leleplezésbe kezdtek saját Jehova Tanúi közt történt szexuális zaklatási és leleplezési eseteikből.Félve bármiféle jogi összeütközéstől, a Társulat különböző módszerekkel próbálta decentralizálni önmagát, védelmezően elszigetelve a vallási funkciókat bizonyos céges testületektől és üzleti funkcióktól. Amikor az előző Őrtorony-elnök, Milton Henschel meghalt 2003. márciusában, a Társulat híradása csak annyit mondott, hogy "különböző adminisztratív feladatokat látott el". Ez nagyon messze volt Rutherford napjainak vezető-imádatától vagy Knorr napjainak cég-imádatától. Ez olyan volt, mint ha az elnökség soha nem is létezett volna, vagy mintha Henschel csak valami elektromos készülék cserélhető egysége lett volna. Mégegyszer: a Társulat mindig átvette a környezet jellemző vonásait. Megadta magát, legalábbis stílusban, az Internet korának - nem, biztos lehetsz, nem az internet vad, demotic individualizmusának, de egy másik jellemvonásának, a távoliságna és a névtelenségnek. A digitális világ most már a digitalizált Társulat által belkott, a Vezető Testület árnyszerű webmesterével. Megpróbálva kikerülni a cáfolatokat, a Tanú irodalom szürkévé és kelemessé vált, mintha tartalmát számítógép állította volna elő valami távoli forrásból.Az Internet megtörtea Tanúk elszigeteltségétaz igazságtól.Mindeközben a Társulat ellenfelei folytatták intézményeik kiépítését. A H2O megmarad, és csatlakoztak hozzá más jólfelépített fórum-oldalam, mint a Jehova Tanúi Vitafórum (jehovahs-witness.com). Az harc az Internet és a Társulat közt határozottan egyenlőtlen. A Társulat feladata előszöris, hogy meggyőzze az embereket, hogy ő birtokolja a valóság mindenre kiterjedő és teljesen ellentmondásmentes magyarázatát; majd megszervezi ezeket az emereket egy erővé, mely támogathatja a dolgok hatalmas bőségét: nyomdaüzemek, gyülekezeti termek, helyi gyülekezetek, jelzálog, befektetések, jogi irodák. Az Internetes szakadárok feladata egyszerűen az, hogy megmutassa, a Társulat eszméi nem igazak, és hogy megszervezzen ilyen olcsó virtuális intézményeket melyek hasznosak ennek az üzenetnek a terjesztésében. A szakadároknak határozott gazdasági előnyük van.Lehet-e a Társulatnak vagy bármi hasonlónak jövője az Internet világában?Talán. Van pár lehetőségük hogy legyen. A legnyilvánvalóbb, hogy azt tegyék, amit Raymond Franz próbált tenni negyed századdal ezelőtt: elismerni, hogy tévedtek. De ez természetesen a legkevésbé valószínű választás. Csak egy modern amerikai intézmény ismerte el valaha, hogy tévedett - a Worldwide Church of God [Isten Világméretű Egyháza], egy adventista egyház, mely a Tanúk által befolyásolva egyszer úgy utalt tagjaira, mint akik "az Igazságban" vannak és mindenki más azon kívül. Az 1990-es évek során a WCG vezetősége áttekintette megkülönböztető tanításaikat és bejelentették, hogy azok nem egyeznek a Bibliával. Az ár amit fizettek, tagságuk 50-60%-nak elvesztése volt. Ez egy olyan példa, melyet az Őrtorony Társulat nagyon vonakodva követne.Sokkal valószínűbb, hogy a másik két lehetőség egyikét választják, nagyjából azt a kettőt, mellyel szembesül minden más az igazság által felszólított intézmény a modern világban.Az első lehetősége a Társulatnak, hogy megpróbálja elszigetelni az igazságról alkotott saját verzióját az Internet ellenőrízhető igazságú igazságától. Ha ezt teszi, az Őrtorony mozgalom egy élő kövületté válik, egy olyan emberekből álló közösséggé, akik mint az Amishok elfogadják, hogy megmaradnak a net előtti világban.A másik lehetőség a Társulat számára, hogy adoptálja az igazságról alkotott verzióját bitről bitre az Internet adatgyűjtő lehetőségére és a szabad társadalomra, melyet az Internet szemléltet.Ez a második lehetőség szinte biztosan az, amit választani fognak. Mint a többi földi hatalom, a Társulat is élni akar, szinte bármi áron. Megpróbál élni, még ha az ár a hibáival való kiegyezés is. Az igazi kérdés az, vajon az Internet sebesssége ad-e időt nyugodt átmenetre. Láthattuk Kelet-Európában, milyen gyorsan követte a glasznoszty-ot a feledés. A kulcstényező a vezetőség erkölcse, a képességük hogy hasonló igazsággal éljenek, mint amivel a normális emberek élnek, miközben egyidejűleg úgy tesznek, mintha még mindig birtokolnák a magasabb igazságukat.Raymond Franz mesélte nekem a következő történeket nagybácsija, Frederick Franz, az Őrtorony Társulat negyedik elnökének életéből. Idős korában Frederik Franz elment egy szemorvoshoz, aki megállapította, hogy a látásvizsgáló tábla felső sorát sem tudja elolvasni. Az orvos kijelentette, hogy szinte teljesen vak, a javulás lehetősége nélkül. "Nos," mondta Franz a térdére csapva, "amíg itt vagyok, úgy is mondhatnám, a szemüveg receptem érvényes lesz!"Ez a korszellem. Vajon a Társulatnak eléggé elege van belőle akkoriban, amikor a korszellem annyiféle utat kínál az igazság kihívása előli kitérésre? Meg fogjuk tudni, mert az Internet megmondja majd nekünk.Forrás: Liberty Foundation Sept./Oct. 2003 Volume 17, Numbers 9, 10 [Fordította: Barna Zoltán, 2005. március] © 2005, Liberty Foundation