szerelmes vagyok

Szeretet


 Az élet ajándékaAmit szemünkkel nem láthatunk,Amit fülünkkel nem hallhatunk,Amit kezünkkel nem tapinthatunk,Az-az élet ajándéka a szeretet!Megtalálni a legigazabb gyöngyöt nehéz feladatSokszor nem ott találjuk, ahol várnánk.Örülni kell néha magának az útnak is, hogy elindulhattunkAz ember egész életében a kedvesét keresiSok hamis gyöngy között az igazit kutatjaÉs sosem tudhatja, mikor szalasztotta el!Hol egy őszinte szív, kit szeretni lehet?Hol egy tiszta lélek, mely valóban igaz?Vágyom egy jobb világraVárom, hogy nekünk is jobb legyenVárok szerelmet mely, szétárad szívembenAz idő és a remény oly kevésNéha elég egy őszinte ölelés.Az élet tengerén úszik két hajó,Az egyikben te ülsz, a másikban én.A két vitorlás közös szelet fogÉs együtt úsznak tovább a zátonyok között.Együtt maradnak hóban, fagyban, jeges hóviharban,Bátran hajóznak a cápák között, mert tudják a legerősebbFegyver velük van, mi minden akadályt legyőz a Szeretet!Az út nehéz és rögös, de lehet szép és boldog isTőlünk függ olyanná, tesszük, ahogy élni szeretnénk!Hogyan mondjam el azt, amit nem lehetNincs arra szó mennyire, szeretlek.S bár tudom enyém, sosem lehetsz,Én mégis őszintén, szívemből szeretlek.Sodorjon az élet tengere bármilyen messze tőlemTudd, hogy én örökre veled leszek.Ha bánat ér vagy csalódás, ha sírás fojtogatja torkodJusson eszedbe, hogy szívemben örökké otthonra lelsz.S ha én már nem lehetek veled az angyalok, őrizzék lelkedet.Az emberi lét alapja a szív.De mit ér a szív érzelmek nélkülS mit ér az élet szerelem és gondoskodás nélkülHa nem tudunk szeretetet adniHogy várnánk el, másoktól hogy szeressenekTanuljunk meg szeretni, hogy szerethessenek!Mert ha nem szeretnek, nem érdemeljük meg az életet.Mielőtt kihajóznánk az élet tengerén, tanuljuk megKezelni a hajót, ismerjük meg a tengertHogy az első vihar ne sodorjon elMert elsüllyedni csak egyszer lehet.Úgy szeretném elmondani, hogy szeretlek téged, mindig eszemben vagy, bárhová nézek.Úgy szeretnék két szemedbe mélyen belenézni, s elmondani, nélküled nem érdemes élni.A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetéstől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív -egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek