Hiányzol. Az életemből, az ágyamból, a vonuló felhők futásából, az ébredő nap első sugaraiból. Hiányzol a tárgyakból, amelyeket megérintek, hiányzik a tükrömből az arcod, a csészéből a teád, a mosolyod, az ölelésed, hiányzanak messze lóduló terveid. Nem vagy mellettem: kattognak a vonat kerekei, hi-ány-zol, hi-ány-zol. Valamikor így voltam én is - szólal meg a telefon.Nehéz csönd nyomja a szívemet.